Manapság sportot űzünk abból, hogy arról panaszkodjunk, hogy milyen kevés pénzünk van. Egymást licitálják túl az emberek hátborzongató és felelőtlen pénzügyi sztorijukkal és fel sem merül bennük a gondolat, hogy elsősorban erről csak saját maguk tehetnek.
Az MNB statisztikái szerint a magyar lakosság közel fele semmit sem tesz félre a fizetéséből. Ergo: közel 1,1 millió háztartás számára egy elromlott mosógép nem csak bosszúság hanem anyagi csőd.
Egy embert sem hallottam beszélni a megtakarítások fontosságáról és azok széleskörű lehetőségeiről vagy éppen sikertörténetekről, hogy milyen csodálatos érzés, hogy elromlott a hűtőm és kipattintottam egy új árát mert havonta teszek a zsák sarkába, gondolva a jövőnkre. Egy embertől sem…
Ha tetszik, ha nem, a megtakarítások alul vannak értékelve. Olyan ez mint a szén-monoxid mérő. Tudjuk, hogy szükséges, de el van bagatelizálva és ha meg is veszi az ember, felszerelés után porosodik több évig és talán egyszer cserélünk benne elemet. Talán… Pedig az életünket mentheti meg…
A megtakarítás is alul van értékelve, akinek van, az havonta „eteti” jobb esetben, de különösebb gondot nem fordít rá. Olyan érzés mintha a semmire fizetnél mert nem azonnali örömforrás márpedig a mai világban ahoz vagyunk szokva.
Pedig ha beüt a krach, elromlik a mosógép, a hűtő vagy az autó, ne adj Isten magánszakorvoshoz kell fordulni, akkor milyen csodás érzés, hogy kihúz a bajból.
A megtakarítás biztonságot ad, önbecsülést, felelősséget és kitartást. Ha van, azonnal húzd ki magad, ha nincs akkor azonnal állj neki. Nem kell tehetősnek lenned a kezdéshez. Én is a nulláról kezdtem 12 éve és nagyon kicsiben…most saját otthonom van, egyedülálló anyaként. A titok nem az összegben hanem a rendszerességben rejlik.